2013.01.05 13:56
1. Az impulzus
Hát az egész úgy kezdődött, hogy feeder botot szerettem volna vásárolni , és ennek kapcsán felkerestem kedvenc horgászboltomat. Miközben a pálcákat nézegettem eszembe jutott, hogy bottartót mindenképpen viszek egyet , mert a legutóbbi horgászat alkalmával az egyik megadta magát /letört a műanyag része./ Miközben a egyszerű hagyományos bottartókat pakolgattam / én ezeket használom már jó ideje/ ,figyelmes lettem egy-két feederes tartóra. Egyre többféle fellelhető már a hazai horgászboltokban is , ezekből a kis eszközökből melyeket szerintem nemkell bemutatnom, hisz biztosan ismeritek őket. Sajnos úgy veszem észre, hogy az ismertségük az áruk is elég magas szinten van.
2. Csináld magad!
És ekkor fogalmazódott meg bennem az elhatározás. - Nem olyan nagy ördöngősség . Csinálok egyet magamnak!!
Mivel a barkácsolás nem áll messze tőlem , és édesapám szavaival élve, „ ha nem kapunk fiam olcsóbban, akkor kifaragjuk otthon bicskával!!”, hazaérve a vásárlásból / persze nem vettem semmit!/ nekifogtam a tervezgetésnek.
Irodalmiasan mondva ha ’a téma az utcán hever , akkor a bottartóhoz szükséges anyagokat keressük a házkörül a kamrában, műhelyben.
A lényeg, hogy olcsó, lehetőleg egyszerűen elkészíthető és persze praktikus legyen a kis szerkezetünk.
3. Az alapanyagok!
No de miből? Abban biztos voltam ,hogy benzincső az biztos kell, és van is itthon. De miből legyen a vázszerkezet?
Könnyű ,rozsdamentes anyag az alumínium , tehát keressünk alucsövet vagy alurudat esetleg zártszelvényt.. Egy-két láda tartalmát átforgattam , de nem volt meg az igazi. És akkor eszembe jutott, hogy legutóbb a házfelújításkor maradt egy darabka –LÉPCSŐSZEGŐ /csúszásgátlós/.Megkerestem a kamrában és ez már tökéletes választásnak bizonyult. Már csak a konzolok hiányoztak. A padláson nézelődve találtam egy régi kifuserált TV-ANTENNÁT, amelynek vékony alu ru- dacskái teljesen jók erre a célra.
Az alapanyag
4 A tervezés /avagy kreativitás ezerrel!/
Mivel a neves gyártók már elkészítették előttem a tartókat, nekem úgymond csak le kellett koppintanom valamelyiket. De nem lennék sportszerű ha teljesen megegyezőt készítenék , ezért törekedtem az egyediségre is.
A méretet olyanra vettem hogy két ,de akár három bot is ráférjen. Fontos hogy bontható legyen, mert ez nagyban megkönnyíti a szállítást. Az időjárás viszontagságait jól bírja , tehát lehetőleg natúr legyen. Tehát festéket ragasztót nem használtam. És végül esztétikus legyen, mert azért egésznap azt nézem, hiszen rajta a bot!
5. A munkafázisok.
- antenna darabokra szedése , a rudak feltisztítása finom csiszolópapírral
- a lépcsőszegő méretre vágása ,feltisztítása a sarkok lekerekítése
- az alurudak meghajlítása / ezzel szívtam legtöbbet , mert nehéz volt teljesen egyformára hajlítani/ A célszerszám egy tapétázó henger volt.
- meneteket metszettem a rudak végére / minden alkatrész bontható!!
- a szegőléc fúrása a rudak mérete szerint , és a tartó összeállítása csupaszon
- egy teleszkópos bottartó átalakítása , menetmetszés a szárrészre a rögzítéshez.
- a benzincsövek ráhúzása a rudakra / na ez sem volt olyan egyszerű
- és végül a szegőléc műanyag takarójának kilyukasztása méret szerint.
6 Az első prototipus!
Elkészült a nagy mű! /lásd kép 10 40515/ Szép lett , jó lett ,de rájöttem hogy a zsinór szabadonfutása nem megoldott. Bár szerintem így is használható lett volna, de ismét gondolkodóba estem , miként orvosolhatnám a problémát?
Valami olyasféle megoldás kell, aminél egy kis v-alakú hasadék van a bot alatt.
Kb 4-5 variáció után a fürdőszobában találtam rá a válaszra.
Nem hiszitek el mi az a forradalmi megoldás ,és hétköznapi eszköz ,amit a feleségem használ én már egy ideje nem/ kopasz vagyok/. Hát a FÉSŰ!!
7. Az igazi újítás !
A fésűre fektetett botnál tökéletes az alátámasztás , megfelelően szalad a zsinór, és a fésű fogainak sűrűsége és vastagsága lehetőséget ad , hogy a legkülönbözőbb bottipusok / súly , vastagság/ estében is optimális legyen a feeder bot tartása.
Az utolsó dolgom az volt , hogy megcsináljam a tartórudakat / hajlítás, menetmetszés/, kifúrjam a fésűt, és benzincsővel szigeteljem a tartószárakat.
8. A JAMPIK BOTTARTÓJA
Hát kérem , most már tényleg végleges formájában a bottartó. Ilyen lett:
Kipróbáltam/ persze még csak az udvaron/ , de minden elvárásnak megfelel.
Nemsoká élesben tesztelem a” Jampi feeder bottartót „ erre kereszteltem.
Kíváncsi vagyok hogyan teljesít majd. De egyben már most biztos vagyok: sokan megbámulják majd a tóparton!!
Akinek megtetszett , rajta csináljatok saját stílusotokra Jampi feeder bottartót!A fantáziátokat el lehet engedni. Például : nyelesfésű, vagy vágófésű, …stb
Paraméterek:
Méret : 400mm x 16mm x 25mm
Súly: könnyű /nem mértem/
Felhasznált anyagok : lépcsőcsúszásgátló, tv antenna rudak, ablakmosó műanyag cső /benzincső/, fésű,
Ráfordított költség: Mivel minden háztartási hulladék így csak a cső és fésű árát számolom. Cső :1.5 méter 110Ft Fésű: jelen esetben nincs ár , de kb 100-200 Ft.
Parti állvány horgászbotoknak
A horgászok közül számosan több botot is visznek magukkal, ha pecázni mennek. Amíg az egyiket használják, a többit maguk mellé helyezik, és türelmesen várják a jó szerencsét. Idővel azután esetleg más szerelékkel ellátott botra váltanak. A földre helyezett, vagy fának, bokorágnak támasztott drága botokat ugyan jobb lenne előnyösebben készenlétbe helyezni, ám ehhez speciálisan kialakított eszközre lenne szükség, ami nincs. Ám lehet, ha elkészítjük a képünkön bemutatott bottartót. Az első ránézésre is kiderül, hogy lábaiként egy teleszkópos fotóállvány szolgál (1), így csak a botokat rögzítő tartót kell kiegészítésként elkészíteni. A fotóállvány eredeti funkcióját továbbra is "megtarthatja", mivel a rögzítőcsavarok menetei elférnek a fényképezőgépet felfogó csavar mellett, így az összecsukható bottartó, bármikor néhány mozdulattal leszerelhető róla.
A bottartó elkészítéséhez 1 m-nyi, 20x20 mm-es négyszögű, 0,5 m 25x25 mm-es U-idom, 1,5 m hosszú 15x15 mm-es négyzetes zártszelvényű alumínium idom szükséges. Kell még 2 mm-es alumínium lemez, néhány műanyag csőbilincs, M5x20-as csavar, szárnyasanya és alátétek, no meg egy 20 mm széles, 40 mm szárhosszúságú csuklópánt és egy kis rúdzár.
Először a hossztartót készítsük el. A 20x20 mm-es zártszelvényű idomból szabjunk le 400 és 600 mm hosszú darabot. A keskenyszárnyú pánt hosszába mindkét cső végébe ragasszunk négyzetes keményfacsapot, majd alumínium szegecsekkel úgy fogassuk fel rájuk a pántot, hogy a két négyzetes csődarabot egymásra tudjuk hajlítani. A pánttal ellentétes oldalra csavarozzuk fel a kis rugós rúdzárat, és a kihajlított csöveket a fészekbe csúszó csappal rögzítsük. A fotós állvány szögbeállítható talpába fúrjunk két M8-as menetet, majd a zártszelvényen átmenő csavarokkal fogassuk szorosan a talpra. Természetesen a zártszelvényű idomnak ezt a végét is egy keményfából kialakított, kb. 60 mm hosszú fadugóval zárjuk le, hogy a felfogócsavar meghúzásakor ne deformálja az idomot. A hossztartót ezt követően próbaként hajtsuk félbe, és az állvány fejének elfordításával fordítsuk az állvány lábai mellé (2). A kombinált bottartó hossza így alig haladja meg a 600 mm-t.
Ezt követően a két függőleges tartót szabjuk le 25x25 mm-es U-szelvényű alumínium idomból. A négyzetes cső végeibe ragasszunk pontosan beleillő keményfa dugókat, majd a felső végén a két oldal közötti részt 20 mm hosszban reszeljük ki, a hossztartók végét pedig 10 mm-es sugárban kerekítsük le. A függőleges tartóidomot fektessük a lekerekített végű oldalra, majd fúrjunk lyukat az M5-ös szárnyasanyás rögzítőcsavar számára.
A csavart alátétekkel illesszük a helyére, majd hajtsuk ki a tartóidomokat. Ha a kihajtás közben bármelyik is akadna, akkor a hossztartó végén levő lekerekítést pontosítsuk. Ezt a műveletsort a cső másik végén is végezzük el. A két függőleges tartóidom végébe készítsünk furatot a konzolok részére.
A konzolokat 15x15 mm-es zártszelvényű idomból szabjuk le, közepükbe üssünk az üregükbe szorosan illeszkedő fadugót, majd fúrjuk ki a felfogócsavarjuk helyét. A két konzol végeit is zárjuk le fadugókkal, ezek olyan hosszúak legyenek, hogy a két műanyag csőbilincs felfogócsavarjain is túlnyúljanak. A bilincsek mérete a botok nyelének átmérőjéhez igazodjon. Elől kisebbek is megfelelnek, mivel itt csak a botok oldalra csúszását kell megakadályozniuk, rögzítésüket a hátsó bilincsek biztosítják, ám ezek se legyenek túl szorosak. A konzolokat szárnyasanyás csavarokkal fogassuk a függőleges tartók végére. A bottartó két végén levő függőleges elemet hajtsuk ki, a csavarok meghúzásával rögzítsük, a konzolokat vízszintes állásba fordítva ugyancsak a rögzítőcsavarok megszorításával rögzítsük. A fotóállvány lábainak oldalra terpesztése után már a konzolok bilincsei közé helyezhetjük horgászbotjainkat. A kisebb igazítások elvégzése után az alumínium elemek felületét finom rézszálas huzalkefével koptassuk tisztára, a fadugók tetejét pedig olvasztott sztearinnal impregnálva tegyük vízállóvá.
A tartón két botnak van hely, harmadikat csak akkor helyezhetünk el rajta, ha a konzolok hosszát 100 mm-rel megnöveljük. Ez azonban csak könnyű botok és masszív statív, azaz állvány esetében ajánlatos, mert a súlynövekedés labilissá teszi a könnyű alumíniumcsöves állványokat. Arra viszont használat közben majd ügyeljünk, hogy a csévélő orsók mindig olyan helyzetbe kerüljenek, hogy ne akadályozzák a mellette levő bot leemelését.
Etető hajó
|
|
|
Méretek:
Test:
hossz 400mm, szélesség alug 450mm, felül 500mm, magaság 110mm
Úszótestek:
összhossz 750mm, átmérő 110mm
Propeller:
átmérő 50mm (kb. 500Ft)
Kormánylapát:
80mm x 80mm csatorna lemez (hulladék)
Tengelyek:
átmérő 4mm rézpálca (esztergályos havernál találtuk a műhelyben)
Motor:
24V/1A/6000rpm – anno valami epson nyomtato alkatrész volt (találtam otthon). 12V-ról hajtva szinte alig fogyaszt
Távirányitó:
Futaba Attak 2ER + 2 szervó + vevő (kb. 12.000Ft volt új állapotában Szegeden modell boltban)
Akkumlátorok(kb. 6000Ft):
- meghajtás + világítás 12V/7.2Ah (ez felesleges, hogy ekkora legyen mivel csak a súlyt nyomja, 4-5 bevetésen volt már és még nem kellett tölteni)
- vevő 4x 1.2V/1800mAh
- távirányitó 12V/2.2Ah (így olcsóbb) vagy 8x 1.2V/2200mAh
Úszó testek:
Átmérő: 110mm x 500mm kanalizáció cső (hulladékból vagy újonnan megvásárolva, de úgy sem drága) + műanyag flakon ami passzol bele (pl. 2.5L Pepsi, felső fele előre, alsó fele hátra)
Test:
asztalos kollega szerezte be, egyébként valamilyen préselt fa (Szerintem túl nehéz lett... érdemesebb vékonyabb fát vagy valami könnyebb anyagot használni)
2 mikrokapcsoló
annyira kis összeg, hogy nem is emlékszem rá, hogy mennyi
Festés
bármilyen festék, csak a vizet ne engedje át
Némi csavar
volt otthon...
Működés:
Egyik kanálist és szervót kihasználtam a kormányzásra. A másik kanálist és szervót az előre-hátramenetre és az etetőanyag ürítésére használom. Ha előre nyomom a kart, a szervó be nyomja az egyik mikrokapcsolót és megindul előre a gépezet. Ha kicsit hátra húzom a kart, benyomódik a másik mikrokapcsoló és a hajó megy hátrafelé. Ha teljesen hátra húzom a kart, akkor túl megy a mikrokapcsolón, megáll a motor és kihúzódnak a kioldó szögek (ami tényleg két 80mm szög).
A világítást nappal is be kapcsolom, mert arra jöttem rá hogy úgy sokkal könyebb az irányítás. Elől két kínai „rázogatos” lámpa van, kibelezve és az akksira kötve (fehér ledek, de így olcsóbb mint maga a két fehér led J). Hátul két extra fényű piros led, fényes foglalatban.
Egyszere két szereléket tudok vele behúzni, amiket egymástól kb 40-60 cm-re tesz le. Tartályon ként kb 2 kg kukoricát (akármit, ami kifér a 4cm széles nyílásokon) tud elvinni. Kb 30 perc alatt behordok 6 szereléket (komplett szerelék és etetőanyag pepakolással együtt), kb 80-100m-re. A csali tutira az etetés közepén lesz :]
Elöször külön-külön öntötem ki a két tartályt, de ez nem volt megfelelő megoldás. Ilyen esetben az egyik oldalról lekerül a terhelés, és szinte irányithatatlanná válik a gépezet. Ezért javasolt a két tartályt egyszerre üríteni.
Akinek nem tetszik, hogy túl közel van a két szerelék, húzhatja egyesével is (dupla idő). A hajó előnye, hogy szép csendben müködik, senkit nem zavar...
|
| |
Horgász úszó készítése
(horgász úszó készíttése:https://www.horgasz.hu/page/38/art/1918/akt/38/html/horgasz-uszo-keszitese.html-weblapról)
Anyagszükséglet:
Közönséges borosüveg dugók - a borok márkáját nem írom mert az reklám - de a legjobb dugó ami nagyon sima felületű. Készíthető közönséges parafadugóból is, csak többet kell csiszolni finom papírral.
Két dugót összeragasztok, majd olyan formára csiszolom amilyet szeretnék.
Pontyozó úszók két parafából, keszegezőket egy parafa dugóból készítem. A szárakat szívószálból, még régebben lehetett kapni vékony de kemény szálakat.
Öreg horgászbarátom még száraz bambusznádból készítette nekem. Fel kell hasítani a száraz bambusz szálat majd csiszolópapírral kézzel gömbölyűre csiszolni. A zsinórvezetőt az aljába háromszögletű reszelővel be kell reszelni, hogy a rézdrót beilleszkedjen.
Ha a tóparton vagy bárhol rátalálok egy eltört vagy elrepedt gyári úszóra akkor abból kiveszem a szárat és azt ragasztom be.
A zsinórvezetőt forgókapocsból az egyik karikát lecsípem és a testet ragasztom be így még forog is. Keszegező dugókba szoktam még fültisztító szárból is tenni ha nincs más. Ez azért macerás mert zsinórvezetőt úgy kell rá kötni, hogy a gyűrűket kötik a botra a végén lakkozni. De legalább már alapból színes, és csak csíkokat kell rá festeni mindenkinek ízlése szerint.
 |
Én előnybe részesítem a bordó és sárga színeket, mivel már a látásom sem a régi. Csak közönséges Nitró festéket használok amit be lehet szerezni kis kiszerelésben. Félig mártom bele a dugót, aztán hagyom lecsöpögni, majd másnap a másik felét mártom más színű festékbe, ezt is ízlés szerint lehet festeni, kinek mi a kedvenc színe. Ha nem elég finomra csiszoltuk akkor kétszer meglehet ismételni a bemártást és szebb lesz. Az átfúrással vigyázni kell nehogy ne középen érjen ki a fúró mert akkor használhatatlan lesz. Száradás után már csak bele kell ragasztani a szárat. A csíkozás természetesen előtte is meglehet csinálni így időt spórolunk a száradások között.
Bojli fúró darts nyílból
A darts angol eredetű játék és sport, melynek során apró nyilakkal dobnak egy kör alakú céltáblába. A legenda szerint néhány száz évvel ezelőtt egy átfázott angol íjász elhatározta, hogy kellemesebb módot választ a gyakorlásra a téli hónapokban. Letette íját, levágott a nyílvesszőjéből és elvonult a közeli pub kellemes melegébe, ahol ügyességét úgy gyakorolta, hogy a lerövidített nyílvesszőket a falra akasztott farönkszeletbe dobta. Az eltörött nyilacskákat akár a csali kukorica vagy bojli kifúrására alkalmas eszközzé is átalakíthatjuk.
Valamelyik nap kemény kukoricát akartam kifúrni csalinak aztán a gyári fúró eltörött a kezemben. Aztán meglátogattam az unokáimat, épp darts nyilakat dobtak mikor az egyik lepattant és letörött a hegye.
Elkértem tőlük hazavittem és arra gondoltam mi lenne ha csinálnék belőle bojli fúrót. Levágtam a toll részét olyan hosszan hogy fúrni tudjak bele. 2 mm-es fúróval belefúrtam aztán beleragasztottam a fúrót amivel belefúrtam.
A letört hegyet kicsavartam a dobó másik feléből és már kész is volt a kukorica fúróm, mivel én nem bojlizom így csak kukoricát meg más kemény csalit fúrok vele.
Rod Pod készítése
Elszakadt közönséges horgász székekből
Szerszámszükséglet:
Hegesztő trafó, (ha oxigén apparát van megkönnyíti a munkánkat nekem van de nem feltétlen szükséges) asztali köszörű vagy sarok csiszológép, fúrógép, 7 mm-es fém fúró, menetfúró 8 mm, 10 mm menet vágó, 8 mm menetvágó, lapos reszelő, gömbölyű reszelő, vasfűrész, kombinált fogó vagy vízpumpa fogó, sauber, horgászszékek (Kép 1)
Anyagszükséglet:
10 mm-es sima betonvas, 10 mm anya, 10 mm alátét, 8 mm-es menetes szár, vagy 8x100-as csavar amit darabolni lehet, 8 mm alátét 2 cm átmérőjű, ?" vas cső, 8 mm-es szárnyas anya, (ha van türelmed ez is legyártható 8 mm-es anyára hegesztett fülek) 8 mm-es anyacsavar, 3 mm oxigén hegesztő drót, 8 mm-es menetes szár hosszabbító.
Kezdjük a horgásszék szétdarabolásával.
Fűrészeljük szét a széket a hátsó két lábánál (Kép 2) vigyázzunk, hogy a szegecsek ne sérüljenek és legalább 2 mm tartás maradjon, majd reszeljük-sorjázzuk le. A középső szár hosszát 64 cm-re vágjuk (Kép 3) szintén sorjázzuk-reszeljük. A csukló lábat 57 cm re vágjuk. A méretre azért vigyázzunk mert csak igy lehet majd összecsukni. Az így szétvágott lábak már alkalmasak a háromlábú önálló funkcióra. Az alsó műanyag csuklóból vegyük ki a lemezcsavart és húzzuk fel nehogy megolvadjon mikor a tüskét belehegesszük (Kép 4). A tüskét 10 mm sima betonvasból készítsük (Kép 5). 10 cm-ert köszörüljük hegyesre, hogy le tudjuk bökni majd fúrjunk bele 1 mm fúróval és csavarjuk vissza a lemez csavar. A másik két lábába is csináljunk hasonló tüskéket de ezek 20 cm-esek legyenek és nem kell behegeszteni őket mivel ezeket állítani kell a terepviszonyoknak megfelelően. A szárak végébe hegesszünk fel 8 mm anyát de vigyázzunk mert nagyon vékony falú csővel dolgozunk és hamar belyukad hegesztés közben (Kép 6) Ha mégis belyukadna akkor 10 mm-es fémfúróval ki lehet dörzsárazni. Amikor a 8 mm-es anyát ráhegesztettük utána 7 mm fúróval átfúrjuk az anyán keresztül a csövet, majd 8 mm-es menetfúróval belefúrunk és ezáltal az anyában is kijavítjuk a menetet mivel a hegesztés besorjázza.
Készítsünk rögzítő csavarokat. (Kép 6)
Ehez a nyolcas csavart vágjuk 25 mm-re ha boltba veszünk szárnyas anyát akkor hegesszük rá, majd 8 mm menetvágóval igazítsuk meg a menetet. Majd csavarjuk be és rögzítsük a lábakban a tüskéket. Így a háromlábú állványunk már kész. Készítsünk rögzítő hüvelyeket (Kép 8-9). Mielőtt az állványunk felső szárára is behegesztenénk a rögzítő csavart az előzőekben leírt módon (Kép 8-9) ezt rá kell húzni a szárra. Ez fogja az állványunk stabilitását biztosítani. A rögzítő hüvelyt a következő képen készítsük. Vágjunk ?" vascsőből 2,5 cm-est majd a vágott széleket reszeljük és belül sorjázzuk alaposan, hogy könnyedén és simán csúszkáljon a száron. Hegesszünk a közepére 8 mm-es anyát majd 7 mm-es fém fúróval átfúrjuk a csövet és 8 mm menetfúróval belefúrunk. Behajtjuk a már leírtak alapján elkészített rögzítő csavart.
Ugyan ilyen rögzítőt készítünk csak a cső szemközti részére 5 cm hosszú 10 mm sima betonvasat hegesztünk (Kép 11). Ezt addig kell felhelyezni mielőtt összeszerelnénk a középső szár műanyag forgóját a lemezcsavar rögzítésével (Kép 12). Ennek a csúszó bilincsnek a segítségével tudjuk a két háromlábú állványunkat összekötni (Kép 13). Az összekötő cső a szék leghosszabb csődarabjából tudjuk kivágni (Kép 1). Mindkét végére rögzítő csavarokat hegesztünk rögzítő csavarokkal az előzőekben leírtak alapján készítsük el.
Most már csak a bottartók elkészítése van hátra. (Kép 16)
A kivágott csődarabokat a szegecs helyén középen átfúrjuk 8 mm fémfúróval (Kép 14) a csődarabok fossza 46 cm, mindkét végére felhegesztünk 8 mm menetes szár hosszabbító anyát (de 8 mm közönséges anya is megfelel), vigyázzunk hogy, egy síkba legyenek az anyák mert csúnyán néznek ki különben a bottartók. Az anyákat a csővégétől 1.5 cm hegesszük fel így a végekre rátudjuk húzni a műanyag dugókat ha szükséges ragasszuk. A műanyag dugókat a szék könyöklőjéből tudjuk kivenni, mikor lefejtettük a vászont (Kép 15).
Készítsük el az állítható bottartó rudat.
Ehhez 10 mm 50 cm hosszú menetes szárat, vagy sima betonvasat, akkor viszont menetet kell vágni. A rúd végére hegesszük fel a 10 mm-es alátétet minek az átmérője legalább 20 mm legyen. Majd satuba feltudjuk hajlítani a széleket ez azért szükséges hogy ne tudjon elmozdulni a kereszt bottartó (Kép 17). Az alátétet 35 mm re hegesszük hogy a leszorító anya tele legyen. Most már csak a leszorító anyát kell elkészíteni (Kép 7). 10 mm-es anyára fület hegesztünk a képen láthatóan. A bottartó kengyeleket 3 mm hegesztő drótból hajlítottam középre, 6 cm hosszú 8 mm átmérőjű menetes szárat hegesztettem be és 8 mm-es anyát hajtottam fel, hogy lehessen kontrázni a tartókat az elfordulástól biztosítva (Kép 19).
Most már csak a festés van hátra és az összerakás. A kész rot pod (Kép 13). Összehajtogatva így néz ki (Kép 20). Szék zsákba csomagolva (Kép 21)
Egy több funkciós horgász doboz
Idén, a sok munka mellett eldöntöttem, hogy több időt szánok a horgászatra mert a napi hajtás mellett úgy érzem elengethetetlenül szükség van a pihenésre is. Ha már pihenésről van szó akkor fontos megjegyezni, hogy mindig is szerettem, ha praktikus dolgok vesznek körül, és ha a horgászat két leginkább kiábrándító dolga – a cipekedés, és a pakolás – egyszerűbb lenne. Ezt szem előtt tartva idén megvásárlásra került egy nagy szerelékes táska, feltételezve, hogy abba annak rendje és módja szerint minden szépen el fog férni. Hosszas tanakodás után az „L”-es méret (50X30X45) mellett tettem le a voksot és ezt szereztem be, mert féltem ha „XL”-est megpakolom akkor azt már felemelni is nehéz lesz, nem hogy cipelni. Apropó cipelés.
A témával már sokan foglalkoztat de gondolom nektek is sokszor a eszetekbe jut amikor nyakig megpakolva hurcolkodtok a vízpartra. Ha megnézzük egyben mindannyian hasonlítunk. Egy magam fajta "átlagos horgász a következő felszerelésekkel indul a vízpartra:
- botzsák - mint azt láthattátok erre is adtunk már tippet /a szerkesztő/
- szék
- szerelékes táska, benne szerelékes doboz, csalik, etetőanyag
Az első kettőre nem térnék ki. A botzsák mindenki maga választása. Van aki veszi van aki készíti. A szék szintén egy olyan dolog amiből minden féle-fajta előfordul a vízparton a nagy festékes vödörtől kezdve a legmodernebb fotelokig.
Listám harmadik pontjában érkeztünk el a mai cikk lényegéhez az etetőanyaghoz pontosabban annak bekeveréséhez és tárolásához használt dobozomhoz. Ha betévedünk egy horgászboltba etetőanyagok armadája fogad minket. Gombóc Artur csokigyüjteménye pár darabos kollekció ahhoz képest ami manapság a horgszboltk polcain fogad bennünket. Ha jobban szemügyre vesszük napjaink pontyos etetőanyagai elég sok nagyobb és tartalmasabb alkotóelemekkel is meg vannak spékelve, amelyeknek kifejezetten jót tesz, ha előző este bekeverjük, majd áttörjük rostán. Ez követően másnapig légmentesen tároljuk, hogy a csalogató aromák ki ne szökjenek a dobozból és életünk párja se dobjon ki minket a halliszt tartalmú „kellemes” illattól.
A folyamat elvégzéséhez mindenképpen szükségünk van egy jó keverőedényre és egy megfelelő törőszítára. Ez utóbbi azért szükséges mert így tudjuk biztosítani etetőanyagunk homogenitását és az egyenlő nedvességtartalmat.
Nagyobb gyártók termékkinálatában megtalálhatók olyan vödrök és dézsák amik úgy lettek kialakítva, hogy a szita kényelmesen elfér rajta és viszonylag egyben lehet őket tárolni. Ha picit rápillantuk az áraikra akkor jól láthatjuk, hogy 5-6000 forint alatt ritkán lehet ilyet kapni. Felmerül hát a kérdés: Miért ne lehetne ilyet házilag, akár otthon is elkészíteni? Megpróbáltam, sikerült, ezért megosztom veletek:
Nézzük mire is lesz szükségünk:
- műanyag zárható tetejű doboz, 34X23X16 cm, 8 liter űrtartalmú ára 1000 Ft körül
- fém rács, ebből lesz a „barkácsolt rosta” ára 1000-1200 Ft
- M5-ös metrikus csavar
- M5-ös lyukközepű alátét
- M5-ös anya
A szükséges alapanyagok
Szerszámok: fúrógép vagy akkus fúrócsavarozó, szúrófűrész vagy bármilyen multi fűrész amivel fémet és műanyagot is lehet vágni. A csavarhoz a fej függvényében csavarhúzó vagy dugókulcs, anyához dugókulcs vagy csillagvillás kulcs, de egy jó fogó is megteszi.
Nézzük a szerelést lépésről lépésre:
A fém rácsot, amelyet nagyobb barkácsáruházakban lehet vásárolni levágjuk a megfelelő méretűre. Itt jegyezném meg, hogy különböző lyukméretű kapható így mindenki eldöntheti számára melyik az ideális. Én a nagyobb lyukméretűt választottam, mert főként pontyra horgászom. Mivel a doboz tetejének a 32,5X23 cm, valamint a rács 25 cm széles és 50 cm hosszú így csak egyetlen vágást kell rajta ejteni. Célszerű a rácsot a doboz pereméhez illeszteni és így megjelölni hol kell vágnunk.
A rácsot tegyük a doboz tetejére Majd jelöljük be ahol vágni kell
Most, hogy a rácsot levágtuk jöhet a doboz teteje. Itt lényeges, hogy nem vághatunk rá akkora nyílást, mint a rácsunk, mert akkor nem lesz hová rögzíteni. 2-3 cm-es perem éppen megfelelő lesz. A doboz tetejét is jelöljük, majd kivágjuk. Amennyiben szúrófűrésszel dolgozunk akkor célszerű a kivágandó téglalap sarkainál lyukat fúrni, így könnyebb lesz vágni, nem kell kanyarogni csak egyenes vonal mentén haladni lyuktól-lyukig.
Tegyük a levágott rácsot a doboztetőre és nézzük meg meddig ér
Mivel szükségünk lesz egy peremre, ennek fügvényében jelöljünk.
Amennyiben a két vágást sikeresen befejeztük, így kezünkben tartunk egy fém rácsot valamint egy műanyag doboztetőt, amelyen egy ablak tátong. Most következik a jelölés és a fúrás. A doboztetőt megfordítjuk, ráfektetjük a rácsot és megjelöljük a lyukak helyét. A jelöléseket, úgy kell megejteni, hogy ahol a rácsnál található lyuk, ott jelöljünk mi is a könnyebb csavarozás véget. A hosszabbik oldalra 3, a rövidebbik oldalra 2 rögzítési pont bőven elég.
A rácsot fektessük a doboztető aljára. majd jelöljük a lyukak helyét
Jelölés után 5-ös fúróval kifúrjuk a lyukakat. Teljesen mindegy, hogy fém- vagy fafúrót használunk, a műanyagot mindkettő viszi.
Fúrás után jöhet a csavarozás. Alátétet Én csak a rácshoz tettem, mert a csavar feje szépen felfeküdt a műanyagra.
ň
Csavar
Alátét
Anya
Villáskulcs
Miután a csavarokat meghúztuk mondhatni el is készültünk.
Jól látszik miből készült és mi lett belőle
Mivel alapból két dobozt vásároltam így könnyen megoldható, hogy az áttört etetőanyagot szagmentesen tárolhassam. Egyszerűen ráteszem az általam nem „bántott” doboz fedőjét.
-
A rázárható fedő teszi lehetővé, hogy a rosta ne mozduljon el, vaamint zárt tetőnél se szökjenek ki az illatok.
Tapasztalatom alapján 2,5 - 3,5 kg bekevert etetőanyag kényelmesen elfér a 8 literes dobozban. A két doboz tökéletesen elfér a szerelékes táskámban egymásba csúsztatva miközben az egyikben várja az etetőanyag a bevetést.
A két doboz egymásba csúsztatva nagyon helytakarékos megoldás
A még üres táska Itt már benne van egymásba csúsztatva
Jól látszik, hogy marad még hely a táskában pedig 8 liter etetőanyag már benne van
Horgászat közben is megvan a két doboz előnye. A bekevert etetőanyagot szétöntöm,hogy mennyit szánok alapozásra mennyit pedig a kosárba. Amennyiben nem alapozok vagy nem használom el az összes bekevert etetőanyagot, akkor is hasznos lehet a két edény, mert míg az egyikben a felhasználásra szánt csalogatóanyagot lehet dúsítani csontival, kukoricával, addig a másikat légmentesen - vagy akár a rácsos tetővel lefedve - félre tudjuk tenni . Ha szükséges bármikor használhatunk belőle, ha mégsem és megmarad mehet a fagyasztóba. Általában ahogy az egyik doboz kiürül - alapozás után - vizet szoktam beletenni így mindig közmosónk, ami jól jöhet ha dévér vagy bármiféle keszeg akad a horgunkra. Amennyiben váratlanul meglep minket egy kis nyári zápor vagy zivatar, akkor sem kell aggódnunk, mert lefedve, a zárt dobozban tudjuk óvni az etetőanyagot a túlnedvesedéstől.
Egy biztos, nekem bevált. Minden elfér a táskában, nem kell külön vödröt, rostát cipelni, mert „egybe van a kettő”. Mint minden dolognak, ennek is vannak azért hátrányai. Sajnos a kis felület miatt lassabban lehet áttörni az etetőanyagot, mint egy vödörre vagy dézsára illeszthető rostán, de a normál horgászat 2-3 kg-os etetőanyag igényét teljes mértékben – legalább is számomra – kielégíti. Mivel a fém profil amit vásároltam acél ezért majd szükséges valamivel festenem de addig is használat után szárazra kell törölni mert a rozsda könnyen megjelenik rajta. (ez a képeken látszik is)
A következőkben szeretném a horgász székem oly mértékben átalakítani, hogy a cikkben említett dobozok fix helyen kéz közelben legyenek egy alumínium keret segítségével. Ígérem arról is beszámolok nektek, de jelenleg még csak a tervezőasztalnál pihen a dolog.
Írta és fényképezte: Ágói Zoltán
Horgászladik saját kezűleg
Mostanság elvétve hallunk arról, hogy valaki maga fog csónak építésébe. Érthető, hiszen ez nem olcsó vállalkozás, ráadásul időigényes, nagy munka. Aki meg csónakra vágyik, vehet készen újat, vagy használtat, igaz nem olcsón. Ezért túrázásra alkalmas vízi jármű saját kezű elkészítésére ma már aligha érdemes bárkinek is vállalkoznia, viszont egy pecázásra alkalmas ladikhoz jóval kevesebb anyag és szerényebb ismeret is elégséges.
Az anyagok beszerzése ma már nem jelent gondot, és némi számítgatás után világossá válhat bárki előtt, hogy saját munkájával bizony jelentős összeget takaríthat meg. Már ha van mersze fejest ugrani a munkába. Az építéssel járó kockázat persze nem csekély, de talán a 100 000 forintnyi megtakarítás elég ösztönző lehet például egy parthoz kötött pecás számára. Legalábbis Tihanyi Miklós olvasónk így vélte. S bár a faipari barkácsolásban nem járatlan, a csónaképítés elég messze áll tőle, ennek ellenére mégis egy ladik építésére szánta el magát. Ötletének sikerét ismerősei érthetően megkérdőjelezték, de ez csak olaj volt a tűzre. Előre bocsátjuk, hogy a kétkedők tévedtek, Tihanyi úr horgászladikja elkészült, az eredmény azt bizonyítja, hogy ladikot készíteni így is lehet. Hogy miként? Ezt mondja el Tihanyi Miklós maga.
Prológus
Parti horgász helyemtől távolabb, a nyílt vízen mások által kifogott harcsák látványa késztetett arra, hogy csónakot készítsek. Igaz venni is lehet, de az 5 m hosszú, poliészterrel borított ladik potom 120-150 ezer Ft-ba kerül. Mennyivel más érzés lehet saját készítésű csónakkal járni a vizet, ami számításom szerint csak kb. 40 ezer Ft-ba kerül. Nem vagyok asztalos, csónak-készítő meg végképp nem, de szeretek barkácsolni a hétvégi házunk körül, és lassacskán sikerült tisztességesen ellátni magam szerszámokkal, ezért úgy véltem sikerrel megbirkózom ezzel a feladattal is.
Előkészületek
A szándékot tett követte. Először segítség, tanács kérése az Ezermestertől, majd következett az általuk ajánlott szakirodalom beszerzése és a ladik tervrajzának az elkészítése. Ezután jött az anyagbeszerzés, majd a szabadság ideje alatt "aktív pihenésként" a csónak megépítése. A ladik elkészült, a sikerdíj több láda sör, amit kétkedő ismerőseimtől nyertem, de a lényeg, hogy ladikom számomra tetszetős, arányos a mérete, jól fekszi a vizet, és könnyű vele evezni. Mondhatnák, hogy minden jó, ha a vége jó, de el kell ismerni, hogy építésekor - tapasztalat híján - voltak gondjaim és hibákat is vétettem. Mindjárt az elején mindenki figyelmébe ajánlom az elsőt. A környéken ugyanis sehol sem kaptam kellő méretű, légszáraz deszkát. Ennek az lett a következménye, hogy a fenék-rész szoros illesztését követő 5-6 nap múlva 3-4 mm-es hézag keletkezett a deszkák között. Ezt a faanyag összeszáradása okozta. A ladik megépítéséhez egyébként az alább felsorolt faanyagok szükségesek.
Anyaglista
10 db 20x200x5000 mm-es, lehetőleg csomómentes deszka (igazán a borovi a jó, de ez drága). Ezekből 5 db a fenék-, 2-2 db az oldalpalánkokhoz, 1 db 5 cm széles lécekre vágva a hablécekhez, és belülről a bordákra rögzítendő tartólécekhez kell.
Az orr- és fartükör, valamint a bordák elkészítéséhez min. 5x5 cm-es tölgyfa-, akác-, vagy kőrisfa lécből kb. 16 fm-re van szükség. A bordák eltérő nagysága, valamint a ráhagyás miatt a faléceket célszerű a bordadarabok hosszát ideálisan összeadva kiválogatni, vagy méretre vágva megrendelni.
A bordák sarok vasalataihoz 12 db 4x40x300 mm-es laposacélt szereztem be, a felerősítésükhöz pedig 36 db 8x70 mm-es kapupántcsavar szükségesek, a hozzávaló alátétekkel és csavaranyákkal együtt. A palánkok felerősítéséhez én csavart szegeket használtam, a 3,5x50 mm méretűekből 350, a 70 mm-esekből pedig 30 darabot "fogyasztott el" a ladikom. A külső lamináláshoz 9-10 kg poliészter műgyantára, a hozzá való katalizátorra, színezékre és 10 m2 300 g/m2-es üvegpaplanra, 4 l acetonra, valamint két felhordó plüsshengerre és finomszőrű ecsetre volt szükségem. A kis vízi jármű megépítéséhez kör- és dekopírfűrészt, akkus csavarhúzót, szalag- és rezgőcsiszolót, asztalos szorítókat és a szokásos asztalos kézi szerszámokat használtam.
Előmunkálatok
Amennyiben a megvásárolt deszka nem légszáraz, szellős, árnyékos helyen pihentetni kell, hogy kellően kiszáradjon. (A fentebb említett hibát természetesen kijavítottam.) Felületüket ezt követően vékonyan legyalultam, és a deszkák éleinek egyenességét is ellenőriztem. Ahol erre szükség volt, gyalulva korrigáltam a hibákat.
Ezután a laposvasat 300 mm-es darabokra vágtam. Mivel az elemeket 110 fokos csúcsszögű idomokká kellett összehegesztenem, a darabolást már eleve úgy végeztem el, hogy az első vágás szöge 55 fokos, a következőé pedig a hosszanti élre merőleges volt. Így a darabok összeillesztése már nem okozott különösebb gondot öszszehegesztésükkor. Hegesztés előtt azonban minden darabnál sablonnal ellenőriztem a szárak azonos szögét. Az így összeillesztett sarokvasat mindkét oldalon összehegesztettem, majd a varratot lecsiszoltam. A vasak sarkánál visszamértem az éleken 20-20 mm-t, és ezeket a sarkokat levágtam. Ezt a műveletet a bordák sarkainál is el kell végezni, mert így a csónak belső oldala és a bordák között kis rés keletkezik, és ezeken a folyókákon az eső, vagy a becsapó víz a mélyebben lévő bordák közé folyhat le. A kész sarokvasak felerősítéséhez a hegesztésnél középen, valamint a szárak két végétől 15 mm-re és a sarkain 8 mm-es lyukakat fúrtam mindegyik sarokvasba.
A ladik bordái
A bordákat - méret szerint - 110 fokos dőléssel (sablonként a sarokvasakat lehet használni) lapolva kell összeragasztani. Célszerű a bordák szárait 2-4 cm-rel hoszszabbra vágni. A bordák és a tükrök oldalsó és alsó éleit a 4. bordától előre és az 5. bordától hátrafelé - a fenék íveltségéhez igazodóan - ferdén rézselve kell lemunkálni, mert a meghajlított deszkapalánkok majd csak így fognak megfelelően a bordákra felfeküdni.
A rézselés mértéke (mm)
| Orrtükör |
7. |
6. |
5. |
4. |
3. |
2. |
1. |
0. |
| Oldalélekből |
12 |
6 |
3 |
0 |
0 |
3 |
4 |
8 |
| Aljából |
9 |
4 |
2 |
0 |
0 |
2 |
3 |
6 |
Megvallom, én a tükrök és bordák elkészítését asztalos ismerősömre bíztam. Igaz a költséget ez némileg növelte, de itt biztosra kellett menni, ugyanis a pontos méretű és erős kötésű bordák, tükrök a feltételei annak, hogy a csónak készítése közben ne csavarodhasson el, sőt az erős bordák még a palánkdeszkák esetleges vetemedését is korrigálhatják. Az összeragasztott bordák sarkaihoz illesztve átjelöltem a vasalatok furatait, majd a szükséges lyukakat kifúrtam. A fúrásnál ügyeltem arra, hogy a furatok merőlegesek legyenek. Célszerű az átfúrt bordákra a sarokvasakat azonnal rácsavarozni, mégpedig - csupán csak a rend kedvéért - a fartükör felőli oldalukra.
A palánkok héjkialakítása
E kényes művelethez 4 db, teljesen egyforma, kb. 600 mm magas bakot szereztem be, amire a csónak anyagát rátéve kényelmesen tudtam dolgozni. (Nem kellemes ugyanis mélyre hajolva, vagy ellenkezőleg, magasra felnyúlva tevékenykedni.) A bakokra kiterítettem 5 fenékdeszkát, és szorosan egymáshoz illesztve több helyen lécek közé szorítva összefogtam valamennyit. Az így kialakított lapra a fartükörtől kezdve - ráhagyva 4-5 cm-t, hogy szegelésnél a deszkák ne repedjenek be - felrajzoltam a bordák helyét, és behúztam a középső deszka hosszanti középvonalát is. A bordák egymástól való távolsága - középvonaluktól mérve - 710 mm. Elvileg a középső deszkaszál is elegendő a bordák beállításához, de biztosabb a párhuzamosságot beállítani, és ellenőrizni 100 cm széles felületen, mint a középső deszka 20 centiméterén.
A középső deszkára három-három felülről behajtott csavarral, felfogattam a bordákat és alulról a tükröket. Sablon alapján fúrtam elő a lyukakat és a bordákon is, így csak arra kellett ügyelnem, hogy a berajzolt vonalaktól egyik borda se térjen el, s hogy a bordák sarka mindkét oldalon a középvonaltól azonos távolságban legyen. A fenékre erősített bordák így még természetesen a 4. és 5. bordától előre, ill. hátrafelé dőltek. A fenék ívelésének beállításakor majd mindegyik függőleges lesz. Az így összeszerelt hajófeneket a 4., 5. borda között egy nehéz betonlappal lesúlyozva rögzítettem. Az orránál, majd a faránál a deszkázott fenék végeit addig emeltem, amíg a bordák és a tükrök nem álltak be függőlegesre. Én téglát, ill. faéket tettem a hajlítás alá. Az orr- és a fartükröt - az ellenőrzés érdekében - felül, kétoldalt egy-egy erős madzaggal is összekötöttem. Amint a hajlítások elérték a kívánt szintet, bejelöltem a felső oldalpalánk rögzítési helyeit.
Először a középső, 4. és 5. bordára fogattam pillanatszorítóval mindkét oldalon a palánkdeszkát, majd fokozatosan a tükrök felé haladva a többi bordákra is így rögzítettem fel. Természetesen a pillanatszorító levétele előtt a deszkákat mindig 2 szöggel rögzítettem a bordákhoz. A szegek beütésekor egy nagyobb kalapáccsal ellent kellett tartanom, hogy az ütés ne terhelje meg a bordát, és ereje is legyen. Ha a bordák vékonyítását jól végeztük el, akkor a deszkák a hajlítás után tökéletesen ráfekszenek a borda külső felületére. Ahol igazításra volt szükség a rézselésen, azt a szorítórögzítés megszüntetése után azonnal elvégezhettem. Ennél a műveletnél szükségem volt segítségre, hiszen a közel 6 méteres deszkákat igazgatni, tartani, rögzíteni és szegelni egyedül nehéz, körülményes.
Hátra volt még az oldalpalánkok tükrökhöz való rögzítése. Ezt is meg lehet oldani nagy méretű pillanatszorítóval, de én a deszkákon átvetett kötél összetekerésével oldottam meg. A tükrökhöz való rögzítéshez 4,2x70-es csavart szegeket használtam, mert a deszka visszahúzó ereje az elején és a végén - az erősebb ívelés miatt - nagyobb. Ellenőrzés után - mert most még volt lehetőségem a kisebb hibák kiigazítására - a felső palánkdeszkákat véglegesen rögzítettem, mégpedig egymástól 5-7 cm-re beütött csavart szegekkel.
Az előbbi műveletek eredményeként egy merev szerkezetet sikerült kialakítanom, amit ezt követően megfordítottam, majd a fenékpalánkok felerősítése következett. A héjburkolat két alsó palánkdarabjának a beszabása nem volt könnyű, ám miután a szélső fenékdeszkákat eltávolítottam, az íveltségét lécre erősített ácsceruza segítségével átmásoltam a bordák élére erősített deszkára, s az anyagvastagság visszamérése után már gond nélkül lefűrészelhettem a feleslegét. Ezután a már ismert módon mindkét oldalon felerősítettem az alsó palánkdeszkákat.
Vita tárgyát képezheti, hogy nem biztonságosabb-e a kötések teherbírása miatt az oldalpalánkot szegelni a fenékdeszka élére. Amatőr lévén azonban sokkal nehezebbnek tűnt számomra a ladik fenékdeszkáinak pontos alakra szabása, mint az alsó oldalpalánkok fenékhez igazítása. A deszkákat először a középső, 4. és 5. borda mellett szegeltem az oldalpalánkok élére, mégpedig mind a két oldalon egyszerre, pontosabban egymást követően. A szegelést - ügyelve arra, hogy az illesztés szoros maradjon - a jobb- és a baloldalon is ennek megfelelően végeztem el. A továbbiakban a haladási sorrend a következő volt: 3., 6., 2., 7. borda, majd a far- és végül az orrtükör melletti részek következtek. A fenékpalánkok túlnyúló részeit lefűrészeltem, az oldalak ívéhez igazodva szintbe gyalultam, lecsiszoltam.
Egyéb szerelvények
A csónaktestet újra a fenekére állítva helyeztem el a bakokra, majd levágtam a bordák palánkon túlnyúló részét, és helyére szereltem a két hablécet. Ezek a palánkok felső élét védik a különféle verődésektől, és egyben meg is erősítik a ladik felső részét. A felső élüket összegyalultam a palánkok szélével, majd enyhén le is kerekítettem a külső sarkokat. Mivel én az orrtükröt úgy alakítottam ki, hogy 2-3 cm-rel magasabb volt a palánk vonalánál, a ladik orrára, az első bordáig lambéria lécekből leemelhető fedélzetet készítettem, és az így kialakított tárolót - a vizet járva - jól ki tudom használni. Én a bordák felső részére még belülről is felfogattam egy-egy 20x50 mm-es lécpárt, ami részben a csónak kiemelésekor bizonyult hasznosnak, de e lécekre bármit, halszákot, horgonyláncot stb. rá tudok kötni. E két léc a bordák felső végétől 20 mm-re lejjebb van. A lábrácsot, vagy taposódeszkát a fenékbordákra helyezve, három darabból, kiemelhető kivitelben készítettem el. A 80-100 mm széles deszkadarabokat a bordák mellé, illetve azokra illeszkedő 20x40 mm-es hevederlécekkel, deszkánként két-két facsavarral fogattam egymás mellé. Az ülésdeszkát 200 mm széles deszkából szabtam ki, és a belső hossztartó lécre ültetve, egy-egy, a léc mögötti résbe illeszkedő hevederléccel tettem elmozdulás ellen védetté. A fa megmunkálásával végeztem, lényegében a csónaktest készen volt, most már csak a külső laminálás és a belső részek felületkezelése volt hátra.
Műgyantás laminálás
A poliésztergyanta "ellenségei" a nedvesség, és a nem megfelelő hőmérséklet. Köztudott, hogy a műgyanta 20 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten lassan, rosszul szilárdul, 30 °C-nál nagyobb melegben pedig túl gyorsan köt, ami feldolgozási problémákat okoz. Két lehetőségem volt, vagy zárt helyen pld. garázsban kell elvégzem ezt a munkát, vagy kivárom, hogy az időjárás megfelelő legyen. Mivel szabad ég alatt szándékoztam dolgozni, már jó előre beszereztem egy nagy méretű takarófóliát, ezzel letakarva védtem a nyers csónaktestet a nedvesség ellen. A laminálásra ugyanis csak a teljesen légszáraz fafelületek alkalmasak. A műgyanta kb. 20-30 perces gélesedési ideje miatt olyan műanyag edényt használtam, amelyben folyamatosan tudtam az anyagot keverni, és a felhordó henger is belefért. A hengert minden felhordás után azonnal kimostam acetonnal, mert máskülönben hamar bekötött volna. Mivel új csónakra elég 300 g/m2 súlyú üvegpaplanból egy rétegű laminátot készíteni, ilyen anyagból szabtam ki a szükséges darabokat. Az üvegpaplanból először a fenékre, majd az oldalakra szabtam ki a szükséges darabokat. Az átfedésekre 5-7 cm-t hagytam rá, majd a kiszabott anyagokat lazán feltekertem, és megjelöltem a kezdővégeiket.
A laminálás előtt célszerű a fafelületeket tapadó alapozó lakkal bekenni. Ez az anyag mélyen behatol a fa rostjai közé, és kiváló tapadást biztosít a poliésztergyanta számára. Ha az alapozást követő 3 órán belül nem készül el a laminálás, akkor az alapozóra mindenképpen célszerű felvinni egy réteg gyantát, így a munka bármikor folytatható. Előkészületként kb. 0,5-1 kg gyantát kevertem be, hogy a gélesedési idő előtt fel tudjam dolgozni. A keverőedénybe öntött gyantát összekevertem a katalizátorral, és alaposan elkevertem. A gyantát egyébként célszerű úgy megvásárolni, hogy abba már a színezőanyagot is keverjék bele. Ebben az esetben az alapanyagot még kiöntés előtt fel kell keverni, mert a színezék leülepedik az aljára. A felhordó hengerrel először a hajófenék 60-80 cm-nyi felületén terítettem fel a gyantát, majd ráhelyeztem az üvegpaplant. Ezt a részt egyenletesen, légbuborékmentesre hengereltem. Mindjárt az elején elkövettem egy hibát, ugyanis a felhordó plüsshengert nitro-hígítóval mostam ki aceton helyett, így a hígítóban levő olaj hatására a kötés közben kisebb-nagyobb kráterek keletkeztek. A hibát acetonos átmosással és új gyantaréteg felhengerelésével korrigáltam. A szerszámok kimosására csak ipari acetont szabad használni, s ezt nagyon ajánlatos megfogadni, mint ahogyan azt is, hogy a hengert minden szakasz felgyantázása után alaposan ki kell mosni, hogy a már gélesedő szemcsék ne kerülhessenek a frissen felhengerelt gyantarétegbe.
Hamar rájöttem arra is, hogyha erősen nyomom a hengert, a szövedék anyaga megnyúlik, ráncosodik. Ezt gyengédebb áthengereléssel kerültem el. Így 60-80 cm-es szakaszokban haladva lamináltam végig a csónak fenekét. Arra nagyon ügyeltem, hogy a műgyanta teljesen átitassa az üvegpaplan rostjait, és felülete egyenletesen sima legyen. Az erősen ívelt részeken a paplan szélét ollóval bevagdostam, hogy a felületen ne keletkezzenek gyűrődések. A ladik oldalát, és a tükröket is az előzőkhöz hasonlóan borítottam be, a ráhagyásokat mindenhol az éleken áthajtva hengereltem le. Így nemcsak a leválás esélye lett minimális, hanem a sarkok, élek szilárdsága is nőtt. Miután az üvegpaplant rádolgoztam a külső héj felületére, 1-2 órányi pihenő után újból műgyantát hengereltem rá. Ezt a réteget folyamatosan és vastagabban terítettem fel az előzőnél, így a paplan elemi szálait már teljesen elfedte. Ezzel a réteggel kiegészítve a műgyantabevonat felülete fényes és sima lett. A külső, laminált felületek védelmére gel-coat gyantaréteget nem feltétlenül szükséges felhordani, ám mivel ez szívós és kemény bevonatot képez, célszerű alkalmazni. A felhordásához puhaszőrű ecsetet kell használni.
A natúr fa felületkezelése
A ladik laminálását követően vártam két napot, majd a fenekére állítva, belül még natúr felületeit lenolajjal kétszer átkentem. E célra a favédő lazúrok is megfelelőek, ha használaton kívül nyílt téri tárolás esetén a csónak fordítva, fenékkel felfelé lesz tárolva. Nagyon ügyeltem arra, hogy a hajótér minden rejtett zugába jusson kellő mennyiségű impregnáló szer, mert az ilyen helyek gombásodási gócok lehetnek a későbbiek folyamán.
A gyanta teljes szilárdulása 5-7 nap, eddig vártam a vízrebocsátással. Nehéz volt kivárni, de nem tehettem mást! Utána már csak a ladik egyedi "hajózási" sajátosságait kellett kiismernem ahhoz, hogy partmentiből igazi ladikos horgásszá avanzsálhassak.
Tihanyi Miklós
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha "lájkolod" az Ezermester Facebook oldalát, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Lapraszerelt horgász szék
A horgászok többnyire türelmes emberek, képesek naphosszat a parton állva lesni az úszó rezdüléseit. Persze ha alkalmuk nyílik rá, szívesen leülnek, ám erre csak akkor van lehetőségük, ha találnak alkalmas helyet, vagy visznek magukkal egy megfelelő széket. A szükséges pecás kellékek, botok mellett pedig talán elfér a hátizsákban még egy szétszedhető támlás szék is, amelyben kényelmesen hátradőlve várhatják a kapást. Feltéve, hogy hajlandók az elkészítésére is, mert az ötlethez mi csak a szükséges rajzot tudjuk biztosítani.
A támlás szék alapanyaga 15-18 mm vastag rétegeltlemez, amelyből 350x1500 mm-es darabra lesz szükség. Célszerű lapszabászatban méretre vágatni, és akkor az anyagot hosszában is szabassuk ketté. Az egyik lapba lyukfűrésszel vágjunk anyagvastagságnyi és 190 mm hosszú nyílást, a végétől 240 mm-re. A rés ne legyen túlságosan bő, mert ebbe kerül majd a szék lába (egyben a háttámlája is), és így túlságosan megnőhet a támla dőlésszöge. A másik darabnak a 
két szélét vágjuk keskenyebbre, és 450 mm hosszon vágjunk le belőle 80-80 mm széles részt. A vágási éleket és a másik darab nyílásának az éleit finom csiszolással kerekítsük le, majd próbáljuk a két darabot egymásba dugni. Ha pontosan dolgoztunk, akkor ezt akadálytalanul megtehetjük, és mindjárt ki is próbálhatjuk, hogy kényelmes-e az ülés rajta. Ha a darabok egymásba illesztésükkor kissé szorulnának, a nyílás, vagy a támla élét csiszolással korrigáljuk. A táblák élét, és különösen az ülőlapét ajánlatos erőteljesebben lekerekíteni, hogy ne vágja a combunkat.
S hogy teljesebb legyen a kényelmünk, a botok számára - a nyelük átmérőjéhez igazodó - lyukak kifúrásával tegyük lehetővé, hogy az ülőlap alatt tudjuk mindegyiket székünk lábába helyezni. Ezt is érdemes otthoni körülmények között kipróbálni, nehogy a vízparton érjen bennünket kellemetlen meglepetés. Ha minden stimmel, a két széktámlát kenjük be többször favédő lazúrral, és már a következő horgásznapon magunkkal vihetjük, ráülve áztathatjuk türelemmel botjaink zsinórját. Az biztos, hogy az összecsukható vadászszéknél, vagy a huzalvázas kis vászonszékeknél ez az ülőalkalmatosság kényelmesebb, bár az is igaz, hogy azoknál kissé nehezebb.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha "lájkolod" az Ezermester Facebook oldalát, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Pecás kuli
A horgászok kedvelt időtöltésük kedvéért a világ végére is hajlandók elmenni, s hosszú órákon át akár állva is képesek türelmesen figyelni az úszó rezdüléseire. Számosan autóval kirándulnak a távoli horgászhelyekre. A különböző kellékeket azonban kényelmesebb a magunk mögött húzott kulival a vízpartra szállítani, mint kézben, és a kellékes láda még ülésként is használható. Mert azért ülve mégis kényelmesebb a vizet, úszót figyelni, mint állva, a ládafiában pedig az összes horgászkelléknek bőven van helye.
A szék vázához szinte egységesen 15 mm-es, négyzetes zártszelvényű acélidomra, 3x15 mm-es laposacélra, 20x20 mm-es U-idomra, két csapos ajtópántra, 16-20 mm átmérőjű vastag falú acélcsőre, 10-12 mm átmérőjű acélrúdra, két pár nagy alátétre, M6x30-as csavarokra, kevés 1,5 mm-es acéllemezre, továbbá két darab, 250 mm átmérőjű széles kerékre lesz szükségünk. A ládához 3-5 mm-es és 10 mm-es rétegeltlemez, 2x20x20 és 2x20x40 mm-es alumínium szögidomok, bútorajtókhoz használatos csuklópántok, valamint egy kb. 70 mm széles textilheveder szükséges.
A fémváz elkészítését a lehajtható kereteket alkotó idomdarabok méretre szabásával kezdjük el. A ledarabolt elemeket sík faforgácslapra fektetve illesszük egymás mellé. Nagyon fontos, hogy a vízszintes összekötő darabok pontosan egyforma hosszúságúak legyenek. A keretek azonos szélességét úgy biztosíthatjuk legkönnyebben, hogy a hossztartókat egyelőre egyben hagyjuk, és majd csak a keret összehegesztését követően fűrészeljük ketté. A középső két összekötő idomot olyan távolságba helyezzük el, hogy a két bútorpánt széthajtott szárai az oldalukra feküdjenek fel. Az elemeket ebben a helyzetben lerögzítve egymás után hegesszük össze.
Az egymáshoz csatlakoztatott elemek merőlegesek legyenek egymásra, és ezt minden hegesztés előtt derékszöggel ellenőrizzük is. A darabokat hegesztéskor ajánlatos csavaros szorítókkal lefogva biztosítani elmozdulás ellen. Az egymásba illesztett szárú pántokat pontosan, tengelybe állítva hegesszük az összekötő elemek oldalára, különben később a keret lehajtása nehézkes lesz, feszülni fog. Ha már szilárdan áll a hátsó keret, a csuklópántok szárát, valamint a csővégeket fedő lemezeket és a vonórúd két kis hüvelyét is a helyükre hegesztettük, a varratok felületét csiszoljuk simára.
Ezt követően a ládatartó elemeit hegesszük a keret aljára. A két összekötő idomot derékszögbe állítva hegesszük fel a keretre, majd a hosszabb csövet is rögzítsük a helyére. Két végét egy-egy ferdén felhegesztett laposvassal kapcsoljuk a tartókeret oldalára. A laposvas és a keret két oldala közé egy-egy rövid csőidomra is szükségünk lesz. A varratok lecsiszolását követően a pántok tengelyvonalában fűrészeljük ketté a keretet, és ellenőrizzük a lehajtható felsőrész akadálytalan mozgását. A kereteket összefogó és rögzítő darabokat U-vasból fűrészeljük le, majd szegecselt csappal fogassuk az alsó keretrészre. Arra azonban ügyeljünk, hogy az elemek oldalra kihajthatók legyenek, különben nem tudjuk majd a felső keretet lehajtani. A keretbilincseket egy-egy szárnyas csavarral oldhatjuk, vagy rögzíthetjük a kereteken, és ugyanilyen csavarra lesz szükségünk a húzókar keretre rögzítéséhez is.
Következő lépésben a keret "futóművét" állítsuk össze. A 250 mm átmérőjű kerék bármilyen kivitelű lehet, mivel csak a feltehetően rövidtávú mozgáskor lesz rá szükségünk. Álló helyzetben ugyanis a kerék nem támaszkodhat a talajra, tehát amikor a kuli ülőhelyként szolgál, a pecakészségeket tartalmazó ládán, illetve annak keretén ülünk, s nem a keréken. Így tehát különösebb igénybevételnek nincs kitéve a kerék, csak a "cucc" szállításához szükséges. E célra pedig megfelel a gyerekjátékokon használatos bármilyen műanyagkerék, amely legalább 200 mm átmérőjű, de lehet komolyabb, ballonos kivitelű is. A tengelye 20 mm átmérőjű vastag falú cső, amelybe simára csiszolt palástú tengelycsapot kell hegesztenünk. A csapok átmérője igazodjon a kerekek tengelyfuratának a méretéhez. A tengely végeire hegesszünk két-két alátétet a kerék felütköztetésének biztosításához. A csőtengely olyan hosszú legyen, hogy a kerekek ne érjenek a keret oldalához, a behegesztett csapok pedig 15 mm-rel nyúljanak túl a kerék tengelynyílásának külső peremén. Leesés ellen egy-egy alátét és rugós kivitelű, vagy egyszerű sasszeges kerékbiztosítás is megteszi. A húzókar egy négyszögidomba hegesztett rúdacél darabból áll, rögzítését egy menesztőlappal ellátott csavar szolgálja. A váz ezzel késznek mondható, már csak egy korrózióvédő alapozásra és fedőmázolásra van szükségünk ahhoz, hogy használatra alkalmas legyen.
A váz azonban önmagában még nem elég, egy hordláda is szükséges ahhoz, hogy székként is használhassuk. A ládának - méretét tekintve - pontosan illeszkednie kell a vázba. Ez azt jelenti, hogy alapterülete 300x430 mm, magassága pedig 400 mm lehet. A ládát ráadásul úgy kell kialakítanunk, hogy rajta ülve is kényelmesen hozzáférhessünk a tartalmához, ne kelljen állandóan felállnunk, ha a ládából ki kell valamit vennünk. Ezt úgy érhetjük el, hogy a nem túl mély felső részben a ritkán szükséges, alul pedig - az előre kihajtható ajtajú részben - a gyakorta szükséges kellékeket tároljuk. A felső rész tetejét 10 mm vastag rétegeltlemezből szabjuk ki, majd 10 mm vastag tömör habszivacs párnázattal lássuk el. A láda vázát 2x20x20 vagy 2x20x40 mm-es alumínium szöganyagból készítsük el. Burkolata 5 mm vastag rétegeltlemezből kivágott lapokból álljon, amelyeket szegecselve rögzítsünk az alumínium idomokhoz.
Előbb a láda testét állítsuk össze a kivágott falemezekből. A fenéklap és a közbenső válaszlap 10 mm vastag rétegeltlemezből kivágott darab legyen, ezek élére ragasszuk fel az oldallapokat, és apró szegekkel is erősítsük meg. A dobozt csiszoljuk simára, majd többször lakkozzuk be. Éleire szegecsekkel fogassuk fel a sarokmerevítő aluidomokat. Alulra egyenlőtlen szárú idom kerüljön, amelynek a szélesebb szárának végét úgy munkáljuk le, hogy síkban a függőleges sarokidomokhoz tudjuk csatlakoztatni. Az idomokat 1,5 mm-es alumínium szegecsekkel erősítsük a doboztestre. A felső keretet alumínium szögidomból, hajlítással alakítsuk ki, majd a végeiket szegecsekkel fogassuk a doboz oldalaira. A felhajtható fedelet kis csuklópántokkal fogassuk a felső keret oldalára, és rugós csappantyúval oldjuk meg a rögzítését.
A válaszlapot is szegelve és ragasztva erősítsük a helyére, majd elölről egy 90 mm széles takarólappal zárjuk le a felső tárolórészt.. Az ajtó lapjára fogassuk fel a kis, zárófedéllel is ellátott tároló dobozokat, majd a pántokat szegecsekkel erősítsük az alsó szegélyre, illetve az ajtóra. Zárként itt is használhatunk rugós csappantyút, de más egyszerű zár is megfelelő.
Most már csak a fedőlapra kell a szivacspárnázatot felragasztanunk, ezt műbőrrel lefedve tehetjük tetszetőssé. A hordhevederre csak akkor van szükségünk, ha a kuli nélkül is használni kívánjuk a kellékes ládát. Amennyiben úgy döntünk, hogy szükségünk van rá, akkor 70 mm széles kárpitos hevedert használjunk hozzá, és a visszahajtott a végeket lemezzel is lefogva szegecseljük a láda oldalának közepére. A pecás kuli ezzel készen van, s a víz partján horgászás közben akár rögtön ki is próbálhatjuk. Ha pedig nincs rá szükségünk, a keretét "félbehajtva" kis helyen tárolhatjuk.
